(Born: Komárom, Hungary, 10 May 1753; Died: Tata, Hungary, 9 April 1812) Hungarian mineralogist.

Zay Sámuel (18. sz.): orvosdoktor. Oklevevelét 1788-ban a pesti egy.-en nyerte. 1794-ig Kecskemét, 1795-tol Komárom vm. tisztiorvosa volt. Az orvosi tudományok mellett ásványtannal is foglalkozott. F. m. Magyar mineralogia (Komárom, 1791); Falusi otvospap vagy oly orvosi útmutatás (Pozsony, 1810). Irod. Koch Sándor: A magyar ásványtan története (Bp., 1952).

Biographical references: Hála, J., T. Németh and A. Terbócs, "Zay Sámuel élete és munkássága", Földtani Közlöny, 128, (1998), 629-46. • Magyar Életrajzi Lexikon: 2, 1066. • Papp, Magyar Topografikus. 2002: 419.

Magyar Mineralógia, 1791

1. Hungarian, 1791.
Magyar | Mineralógia | Avagy | Az Ásványokról | Való | Tudomány, | melly | A' Terészat első Világának eddig esmére- | tes minden-féle Szüleményét | Magyar Nyelven | terjeszti előnkbe. | [tapered rule] | Szeress, de hasznosan. | [ornament] | Az Író kőltségével. | [tapered rule] | Komáromban, | Wéber Simon Péter' Betüivel. 1791.

8°: [16], [1]-349 p.

Very rare. After Benkő, this is the second systematic mineralogy written in the Hungarian language. It follows Wernerian principles.

Bibliographical references: Apponyi, Hungarica Ungarn Bücher, 1903-27: ???????. • NUC: 682, 128 [NZ 0019151]. • Papp, Magyar Topografikus. 2002: p. 137.

.